„Kötöttem évekkel ezelőtt valamit – jó ez egyáltalán?” A kérdés gyakoribb, mint hinné, és a rossz válasz drága: a meggondolatlan csere a leggyakoribb módja annak, hogy valaki kétszer fizesse meg ugyanazt a kezdeti költséget. A helyes sorrend: előbb átvilágítás, aztán döntés.
Az első kincs a kötéskori korhatár: a régebben kötött szerződés a kötéskor hatályos nyugdíjkorhatárhoz igazodik – ez a jog cserével elveszne, az új szerződés már az új szabályokhoz kötődne (miért számít). A második a költséggörbe: a kezdeti egységek magasabb elvonásain már túl van – az új kötés ezt a szakaszt elölről kezdené (költség-cikk).
Ez a két tétel olyan erős, hogy az alapszabály: a régi szerződés megtartása az alapeset – a cserét kell bizonyítani, nem a maradást.
A kérdéssor kipipálható változata: átvilágító kérdéslista.
A leggyakoribb eredmény: a szerződés marad, de három dolog változik – allokáció-igazítás, díjemelés a kerethez, és a kiegészítők felülvizsgálata. A második leggyakoribb: a régi marad alapnak, és mellé épül egy második elem (akár másik formában – kombinálás). A csere valódi indoka kivételes: kirívóan kedvezőtlen költségszerkezet, amelyet a számítás a kötéskori jogok elvesztésével együtt is igazol.
Amire mindig gyanakodjon: ha valaki a régi szerződése felmondását javasolja anélkül, hogy azt tételesen átvilágította volna. A „régi rossz, az új fényes” nem elemzés, hanem értékesítési reflex.
Kell hozzá a kötvény, az utolsó éves értesítő és 20 perc. Végigmegyünk a négy ponton, és a végén három lehetőség egyikét javaslom, indoklással: megtartás változatlanul, megtartás igazításokkal, vagy – ritkán – tételes csere-számítás. A döntés az Öné; az átvilágítás díjmentes.
Ha van régi szerződése, kezdjük ezzel – ez az egyik legjobban megtérülő 20 perc a nyugdíjtervezésben: időpontfoglalás.
Kérdés a saját helyzetére szabva? Foglaljon 20 perces díjmentes konzultációt →
Díjmentes, kötelezettség nélkül – a végén pontosan látni fogja a lehetőségeit és a következő lépést.