A nyugdíjbiztosítás végén a legtöbben az egyösszegű kifizetés és a járadék között döntenek – és aki a járadékot választja, az jellemzően a biztonságot keresi: havi, kiszámítható jövedelmet a nyugdíj mellé. Alkuszként azt látom, hogy ennél a döntésnél egy kérdés szinte sosem hangzik el, pedig a legnagyobb tétje van: mi történik a pénzzel, ha a járadékos meghal? A válasz járadéktípusonként gyökeresen eltér. Az egyik változatban a biztosító a halál napján abbahagyja a fizetést, és a fel nem használt tartalék nála marad; a másikban a hátralévő járadékok a családhoz kerülnek. Mivel a járadékfolyósítás alatt a hazai feltételek jellemzően nem engednek visszavásárlást, ezt a döntést nem lehet később kijavítani. Ez a cikk a típusokat, a halál esetére szóló szabályokat, az adózási keretet és a döntés szempontjait rendezi – hogy a járadék ne meglepetés, hanem tudatos választás legyen.
- A tiszta, élethosszig tartó életjáradék a járadékos haláláig jár: a halállal a folyósítás megszűnik, a fel nem használt tartalék a biztosítónál, a kockázatközösségben marad – ez az ára annak, hogy a járadék akkor is jár, ha valaki száz évig él.
- A meghatározott időre szóló (ún. biztos) járadékidőszakkal kötött életjáradéknál és a határozott tartamú járadéknál a biztosító a járadékos életben lététől függetlenül fizet a megadott időszakban: a halál után a hátralévő járadékok a kedvezményezettet illetik, biztosítónként eltérő módon – járadékként vagy egy összegben megváltva.
- A járadékdöntés a hazai feltételek szerint jellemzően visszafordíthatatlan: a folyósítás alatt nincs visszavásárlás, ezért a típus, a biztos időszak hossza és a kedvezményezett megjelölése a legnagyobb tétű, egyszeri döntés a végjátékban.
Miből lesz a járadék, és miért nincs visszaút?
A nyugdíjbiztosítás tartama alatt összegyűlt megtakarítást a biztosító a nyugdíjszolgáltatás megnyílásakor – ha a biztosított így kéri – járadékra váltja: a felhalmozott összeg egyszeri díjként egy járadékbiztosításba kerül, amelyből a biztosító a saját járadéktáblája szerint havi összeget fizet. A váltás szorzóit egyes biztosítók már a nyugdíjbiztosítás kötésekor rögzítik, mások a folyósítás indulásakor érvényes díjszabást alkalmazzák – ez biztosítónként eltér, és kötés előtt érdemes rákérdezni, mert évtizedekkel később ez dönti el, mennyi lesz a havi összeg. Amint a járadék elindul, a pénz már nem a biztosított számláján lévő megtakarítás, hanem a biztosító szolgáltatási tartaléka: a hazai járadékfeltételek – például a GRAWE 2016-os általános járadékfeltételei – a folyósítás alatt kizárják a visszavásárlást, a kötvénykölcsönt és a díjmentes leszállítást, és egyösszegű megváltást csak meghatározott esetben engednek. A két út összevetését az egyösszeg vagy járadék cikk adja; itt a halál esetére szóló szabályokra összpontosítok.
Tiszta életjáradék: jár, amíg él – és csak addig
Az élethosszig tartó, biztos időszak nélküli életjáradék a legegyszerűbb és egyben a legfélreértettebb típus. A biztosító a járadékos haláláig fizet, bármeddig éljen is – ez a hosszú élet kockázatának valódi fedezete, amit egyetlen más megtakarítási forma sem ad. Az ára az, hogy a halállal a folyósítás megszűnik: ha a járadékos a második évben hal meg, a befizetett tőke nagy része a biztosítónál marad, és a kedvezményezett vagy az örökös nem kap semmit. Ez nem a biztosító „nyeresége”, hanem a kockázatközösség működése: a korán elhunytak tartalékából fizeti a biztosító azokat, akik a számítottnál tovább élnek. Cserébe a tiszta életjáradék havi összege a legmagasabb azonos tőkéből. Aki tehát örökséget szeretne hagyni, vagy az egészségi állapota miatt rövidebb életre számít, annak ez a típus ritkán jó választás; aki egyedül él, és a legnagyobb félelme az, hogy „kifogy a pénz”, annak viszont pont ezt adja.
Biztos járadékidőszak: a kompromisszum, amit a legtöbben keresnek
Több hazai járadékkonstrukció az életjáradékot meghatározott időre szóló, úgynevezett biztos járadékidőszakkal kínálja – a választható hossz biztosítónként eltér, jellemzően egész években, például 5, 10, 15 vagy 20 évben adják meg. Ebben az időszakban a biztosító a járadékos életben lététől függetlenül vállalja a folyósítást: ha a járadékos az időszak alatt meghal, a hátralévő járadékok a kedvezményezettet illetik. A GRAWE feltételei szerint a kedvezményezett ilyenkor kérheti a hátralévő járadék egyösszegű megváltását is, és ha nincs érvényes kedvezményezett-jelölés, a biztosító a hátralévő időszakra járó megváltási értéket a biztosított örökösének fizeti ki – más biztosítónál a hátralévő összeg járadékként folyik tovább, ez feltételfüggő. A biztos időszak lejárta után a járadék ismét csak a járadékos haláláig jár. A hosszabb biztos időszak ára az alacsonyabb havi összeg: a biztosító ugyanabból a tőkéből hosszabb, biztos kötelezettséget vállal. A gyakorlatban ez a típus kínál egyensúlyt az élethosszig tartó jövedelem és az örökölhetőség között.
Határozott tartamú és kétszemélyes járadék
A határozott tartamú (időleges) járadéknál a biztosító előre rögzített ideig – jellemzően 5–20 évig – fizet, utána a folyósítás a járadékos életében is megszűnik. Itt a halál esetére szóló szabály a feltétel szövegén múlik: ha a tartam egésze a járadékos életben lététől független, a hátralévő járadékok a kedvezményezetté; ha a feltétel a tartamot „legfeljebb a járadékos haláláig” adja, a halállal megszűnik. A GRAWE konstrukciójában például a határozott tartam legalább egy évvel hosszabb a biztos időszaknál, vagyis a tartam egy része biztos, a többi az életben léthez kötött. Ezt a mondatot – „a biztosított életben lététől függetlenül” – kell megkeresni a feltételben, mert ez dönti el, mi örökölhető. A kétszemélyes vagy járadékátvitellel kötött járadéknál pedig az első biztosított halála után a biztosító a járadék előre meghatározott részét – például a felét vagy a kétharmadát – a második biztosítottnak, jellemzően a házastársnak fizeti tovább – a feltételtől függően annak haláláig vagy meghatározott ideig. Ez a házaspárok klasszikus megoldása: nem az örökösök, hanem az özvegy jövedelmét védi.
Az adószabályok kerete: a 10 éves szabály és az 5 000 forintos küszöb
A nyugdíjbiztosítás járadékszolgáltatásánál az Szja tv. 3. § 93. pontja két fontos szabályt ad. Az egyik a 10 éves szabály áthidalása: ha a nyugdíjszolgáltatás a szerződés létrejöttétől számított 10 éven belül nyílna meg, a szolgáltatás akkor marad nyugdíjszolgáltatás, ha nem csökkenő összegű járadékként nyújtják, amely legalább a szerződés létrejöttétől számított 10. év végéig vagy a biztosított haláláig tart – a járadék tehát eszköz arra, hogy egy fiatalabb szerződés is adómentes szolgáltatással záruljon, ahogy azt a 10 éves szabályról szóló cikk részletezi. A másik a kis összegek szabálya: ha a 10. év végéig számított járadék egy hónapra jutó várható összege nem éri el az ötezer forintot, a biztosító a járadékot a 10. év letelte előtt is egy összegben teljesítheti. A járadék adózásának általános kereteit a kifizetés adózásáról szóló cikk mutatja; a „nem csökkenő összegű” feltétel miatt érdemes megnézni, hogy a választott járadék a bónusz- vagy többlethozam-rész csökkenése esetén sem eshet az alapjáradék alá – a GRAWE feltételei szerint például az összjáradék csökkenhet, de az alapjáradék alá nem.
Mit döntsön el, mielőtt aláír?
- Kérje el a biztosítótól írásban a választható járadéktípusokat és mindegyiknél a halál esetére szóló szabályt: megszűnik, folytatódik a kedvezményezettnek, vagy egy összegben megváltható.
- Kérjen azonos tőkére számított havi összeget tiszta életjáradékra és 10, 15, 20 éves biztos időszakra – a különbség mutatja meg, mennyibe kerül az örökölhetőség.
- Jelöljön kedvezményezettet a járadékbiztosításon is, ne csak a nyugdíjbiztosításon; jelölés nélkül a hátralévő járadék megváltási értéke a biztosított örökösét illeti, akinek az örökösi minőségét a biztosító jellemzően a hagyatéki eljárás irataival igazoltan fogadja el, ahogy az öröklésről szóló cikk írja.
- Nézze meg a járadék indexálását: az alapjáradék rögzített, a többlethozamból származó rész változhat – a „nem csökkenő” adófeltétel miatt az alapjáradék a mérce.
- Gondolja végig a vegyes megoldást: egy rész egy összegben, a többi járadékban – a hazai feltételek jellemzően engedik, és a két cél, a jövedelem és az örökség, így is szétválasztható.
A járadékválasztás a nyugdíjbiztosítás egyetlen olyan döntése, amelyet később nem lehet visszacsinálni. Ha szól, segítek, amiben tudok; a választás és az aláírás az Öné.
Kérdés a saját végjátékára szabva? Foglaljon 20 perces díjmentes konzultációt →
Források
- Szja tv. (1995. évi CXVII. törvény) 3. § 93. pont – a nyugdíjbiztosítás fogalma: nem csökkenő összegű járadék a 10. év végéig vagy a biztosított haláláig; az 5 000 forintos havi küszöb
- GRAWE Életbiztosító: Általános Járadékbiztosítási Feltételek (2016. 07. 01.) – biztos járadékidőszakos és határozott tartamú járadék, járadékátvitel, egyösszegű megváltás, visszavásárlás kizárása, alap- és bónuszjáradék
- Ptk. (2013. évi V. törvény) 6:478. § – kedvezményezett hiányában a biztosított örököse a kedvezményezett
