Egyre több munkáltató keresi a módját, hogy a fizetésen felül is támogassa a dolgozóit – és sokaknak az első gondolata a cafetéria. Innen már csak egy lépés a kérdés: bekerülhet-e a nyugdíjbiztosítás is a keretbe, ahogyan az önkéntes nyugdíjpénztár már régóta ott van? A rövid válasz: nem ugyanúgy. A hosszabb válasz azért fontos, mert egy rosszul induló elszámolásból könnyen kimaradhat az adójóváírás is – pedig épp ez adná a konstrukció értelmét.
A tévedés érthető: a nyugdíjcélú öngondoskodás más formái – elsősorban az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztár – valóban rendszeresen szerepelnek a vállalati juttatási csomagokban, munkáltatói hozzájárulás formájában. Mivel a nyugdíjbiztosítás is nyugdíjcélú, adójóváírással támogatott megtakarítás, könnyű azt feltételezni, hogy ugyanúgy „cafeteriázható”. A kettő azonban jogilag és adózásilag külön úton jár: az önkéntes pénztári hozzájárulásnak megvan a maga, kifejezetten erre kialakított kerete, a nyugdíjbiztosítás ilyen bekötése nem ugyanígy szabályozott. Aki tehát a cégén keresztül szeretné építeni a nyugdíjbiztosítását, más induló kérdésekkel szembesül, mint aki az önkéntes pénztárt választaná – a kettő összevetését külön cikkben is bemutatjuk.
Előfordul, hogy egy cég – vezetői vagy kulcsmunkatársi körben – vállalja egy nyugdíjbiztosítás díjának rendezését, vagy legalább egy részét. Ez technikailag megoldható, de nem cafetéria-elemként, hanem valamilyen egyéb juttatási vagy bérezési formában jelenik meg – ennek pontos módja, és az ebből fakadó közteher, attól függ, hogyan könyveli le a cég, és milyen jogviszonyban áll az érintett munkavállalóval. Ez nem egyetlen mondatban elintézhető kérdés: a cégek gyakorlata és a bérszámfejtési megoldások eltérnek, ezért ilyen helyzetben mindig a cég könyvelőjével, bérszámfejtőjével kell tisztázni a konkrét elszámolást, még mielőtt a szerződés megszületik. Az biztos, hogy önmagában attól, hogy a pénz forrása a munkáltató, a nyugdíjbiztosítás jogi jellege nem változik – az adójóváírás szabályai, vagyis a 20%-os mérték és az évi 130 000 forintos felső korlát, ugyanúgy érvényesek, mint bármely más befizetésnél.
Az első és legfontosabb lépés, hogy a szerződő – tehát az, akinek a nevén a nyugdíjbiztosítás fut, és aki a NAV-nyilatkozatot majd megteszi – egyértelműen a magánszemély legyen, ne a cég. Ez alapfeltétele annak, hogy a befizetés egyáltalán jóváírás-képes lehessen. Másodszor: kérdezze meg előre a HR-t vagy a bérszámfejtőt, hogyan tervezik elszámolni a támogatást – bérként, valamilyen egyéb juttatásként vagy más módon –, mert ez befolyásolja, mennyi marad ténylegesen a szerződésre, és hogyan alakul az Ön saját adóterhe. Harmadszor: a saját könyvelőjével is érdemes egyeztetni, különösen, ha vállalkozóként egyszemélyes cégén keresztül gondolkodik hasonló megoldáson – ehhez jó kiindulópont a könyvelős kérdéslistánk.
A nyugdíjbiztosítás nem cafetéria-elem a szó hagyományos értelmében, de ez nem zárja ki, hogy a munkáltató valamilyen formában hozzájáruljon – csak az elszámolás nem automatikus, és mindig egyedi egyeztetést igényel. Alkuszként abban tudok segíteni, hogy a szerződés felépítése – ki a szerződő, hogyan illeszkedik a NAV-nyilatkozathoz – kezdettől rendben legyen; a konkrét adóztatási kérdéseket pedig a könyvelője erősíti meg.
Kérdés a saját helyzetére szabva? Foglaljon 20 perces díjmentes konzultációt →
Díjmentes, kötelezettség nélkül – a végén pontosan látni fogja a lehetőségeit és a következő lépést.